Március 12-én a 2. b osztályosok egy igazán különleges tesi órán vehettek részt: meglátogatta őket, majd a 4.b osztályt is két fiatalember, akik fogyatékkal élnek. Szabolcs mozgáskorlátozott, kerekes székben tölti életét, János pedig születése óta vak. Magával hozta hű társát, vakvezető kutyáját is. Az osztály kis tanulói felváltva, mindkettőjükkel megismerkedhettek.
Megtudtuk, milyen okos egy ilyen kutya. Még a magasságban jelentkező akadályokra is felhívja gazdája figyelmét, sőt, mivel csak fekete-fehéren lát a kutya, a zebránál mennyi mindenre figyel, hogy gazdáját biztonságban vezethesse át a túloldalra. Nagy segítség a nem látóknak a fehér bot is, amellyel az akadályok előre érzékelhetők.
Mindannyian tapasztaltuk, hogy János nem egy elkeseredett, szomorú ember, hanem teljes életet élő, magán és másokon is segíteni tudó és akaró férfi.
Szabolcs is nagyon szimpatikus volt mindannyiunknak. Miután elmondta a gyerekeknek mozgáskorlátozottsága okát, egy tévesen beadott védőoltás következményét, kipróbálhatták a gyerekek a kerekes széket is. Szabi elmondta magáról, hogy dolgozik, autót vezet, házas és a napokban várják 2. gyermekük születését. Láthattuk: normális, természetes életet tud élni székhez kötve is, sőt Budapesten dolgozik, mint szóvivő: maga és sorstársai életét egyengeti, segíti számtalan módon, sőt másokat, egészségeseket is támogatnak, például Borsod megyében cigány gyerekek segítői. Szabolcs a "Nem adom fel" együttes tagja is egyben, akik arról énekelnek, ami a nevük. Egy másik jelmondatuk: "Jobb velünk a világ", tevékenységükkel, jelenlétükkel bizonyítva, hogy igenis van értelme az életüknek, munkájuknak, fáradozásaiknak a mindennapokban. Szabi pólóján hátul még egy feliratot láthattunk, ami szintén elgondolkodtató lehet számunkra: Fogyatékosok az "egészségesekért". Vajon ki a fogyatékos, ki az egészséges? Talán mi magunk tehetünk a legtöbbet azért, hogy egészségesek legyünk testileg-lelkileg, és a fogyatékosok lehet, hogy egészségesebbek nálunk?
Szabolcs és János ebben a rövid találkozásban bebizonyították a jelenlévő gyerekeknek, hogy nagyobb érték a belső rend, a kiegyensúlyozott életmód, mint a külső látszat. A rosszból is lehet kihozni valami jót. Minden gyermeknek szüksége lenne egy ilyen közvetlen, személyes találkozásra ezekkel a " fogyatékkal" élő emberekkel, hogy megtanulják, hogyan viszonyuljanak hozzájuk, kik ők és mivel tudják őket igazán segíteni, természetesen viselkedni velük, ugyanakkor egyenlő partnernek tekinteni őket minden helyzetben.