Osztáykiránduláson a 8.b

 

2018. május 18-án Budapesten járt a 8.b osztály tanulmányi kiránduláson. Az alábbi élménybeszámoló érkezett tőlük.

Reggel 6:30-kor indultunk Szegedről, vonattal, és az út gyorsan eltelt, Körülbelül másfél, két óráról beszélünk. Később megérkeztünk Budapestre, ahonnan a lejárón keresztül elindultunk a metró felé. Ott egy pár gyerek megállt fotózkodni, és közben kiosztották a napi bérletet is. A lefelé tartó mozgólépcsőkön túljutva, ami sok embernek még teljesen új volt, felszálltunk az első metróra, ami jött, és két megállót utazva le is szálltunk, majd folytattuk utunkat gyalog. Elég érdekes volt, mert néhol az osztály kettészakadt, és az egyik része előrébb sétált, mint a másik, de végül bevártuk egymást az ilyen helyzetekben. Egy kevéske séta után megérkeztünk a következő állomásunkra.

A Természettudományi Múzeumba érve, egy hatalmas kék bálna csontváz fogadott minket, ami mondhatni nagyon mutatós volt, és sokat közülünk lenyűgözött. Én már voltam ebben a múzeumban, így számomra nem sok újdonság volt, de az ékkövek és az ércek is nagyon szépek voltak, amikre nem igazán emlékeztem. Emellett egy hatalmas kitömött állatokkal teli kiállítást nézhettünk meg, mely kifejezettem érdekes volt, és voltak kihelyezett szelfipontok is, amit én a barátaimmal ki is használtam. Ez azt jelentette, hogy volt egy adott érdekesség, vagy egy szobor, akivel szelfizni lehetett. A múzeum többi részén kicsit szigorúbban vették a fotózást, de voltak pillanatok, amikor tudtam képet készíteni. Amikor a kiállítást már mindenki megnézte, egy kis ebédszünetet kihagyva, kapva az alkalmat, készítettünk is páran néhány fotót.

Ezután elindultunk gyalog a Body kiállítás felé, amit már mindenki nagyon várt, vegyes érzelmekkel. Sokan meg voltak ijedve előtte, de hát ez csak természetes volt, hiszen itt valaha élő emberekből készült kiállítást mentünk megnézni. Kicsit elkavarodtunk a belvárosban, de utána megtaláltuk a helyes irányt. Odafelé a városkép nagyon szép volt, sok ember sétálgatott körülöttünk.

Végül megérkeztünk a kiállítás helyszínére, ami kívülről aprónak látszott, mindannyian csodálkoztunk, hogy nem nagynak kellene lennie, de belülről sokkal tágasabb volt. A kiállításon nem lehetett fényképezni, és be kellett zárnom a dolgaimat, plusz még figyeltek is minket, tehát lehetetlen volt képet készíteni. A kiállítás igazán emlékezetes volt, sokan végig bírták, senki nem lett nagyon rosszul, bár mint én, sokaknak volt egy pont, amit nem bírtak. A kiállítás közben az idegenvezető hölgy minden testről sokat mesélt, egy kicsit vissza is mentünk a történelemben. Ha valaki nagyon rosszul lett volna, szólnia kellett volna az idegenvezetőnek, és azonnal el is látták volna, de ugye erre szerencsére nem került sor. A kiállítás nekem nagyon hosszúnak tűnt, a végére már mindenki azon aggódott, hogy egyáltalán elérjük-e a vonatot. Természetesen elértük, de nagy volt a rohanás visszafelé.

A visszautazás már szerintem nem igényel nagyobb említést, elérve a vonatot indultunk együtt hazafelé.

Összefoglalva, nagyon jó kirándulás volt, és emlékezetes is, mert egy csomó új dolgot tudhattunk meg. Megkérdeztem pár osztálytársamtól, hogy mit gondoltak, mert nem akartam, hogy csak az én véleményem legyen leírva. A következő kérdéseket tettem fel:

  • Mi volt a legérdekesebb a kiránduláson? Itt szinte mindenki a múzeumot említette először, de természetesen a Body kiállításra is esett szavazat.
  • Mi volt a legbosszantóbb? Sajnos mindenki az eltévedésünket említette, amikor sajnos megtorpantunk az iránnyal kapcsolatban.
  • Mennyire volt megbotránkoztató maga a Body kiállítás? Hogy érintett az a tény, hogy a kiállítottak valaha élő emberek voltak? Erre a kérdésemre mindenkitől másmilyen választ kaptam, de összességében mindenkit megérintett ez az egész, persze egy idő után már más miatt aggódtunk…
  • Alapjába véve élvezted a kirándulást? Mindenkitől igen választ kaptam, amit én is támogatok.

Vida Alexandra
8.b