Az állatok világnapja kapcsán voltak, akik kupakokból képet ragasztottak, voltak, akik valódi állatokat csodálhattak testközelből, de akadt olyan is, aki szabadon engedte fantáziáját, s egy hamisítatlan fabulába gyűjtötte össze a képzeletében felbukkanó állatsereget. Szabó Ádám meséje igazi, tanulsággal végződő, állati jó történet.

A futóverseny

A csiga

Egyik esős délután azon tanakodtak az erdő lakói, hogy ki lehet közülük a leggyorsabb.

  • – Én, hiszen én vagyok az állatok királya – közölte az oroszlán.
  • – Az emberek azt mondják, úgy fut, mint a nyúl – mondta a nyuszi.
  • – Nálam hosszabb lába senkinek sincs – állította a zsiráf.
  • – Velem meg versenyeket rendeznek – dicsekedett a ló.

Mivel nem tudtak dűlőre jutni, megbeszélték, hogy ők is versenyt szerveznek. Mindenkinek el kell futnia a saját házáig és vissza. A házak mind az erdő közepén álltak.

A versenyre még Rudi, a csiga is benevezett. Mindenki kinevette, de neki is joga volt versenyezni.

A futamot nagy izgalmak közepette a süni indította el. Rudi bebújt a házába, majd pár perc múlva közölte, hogy célba ért. A süni nagyon csodálkozott, de Rudi elmagyarázta, hogy abban maradtak, a versenyt az nyeri, aki elfut a saját házába és vissza. Ő bizony volt a saját házában, és íme, most itt van.

A süni jót nevetett, és igazat adott neki. Valójában ezt a versenyt a csiga nyerte! A többi állat lihegve ért célba, de a süni csak ennyit mondott: a győztes a csiga.

Az állatok levonták a következtetést: többet ésszel, mint erővel! Majd együtt elfogyasztották a megérdemelt főnyereményt, a mandulás csokitortát.