Egyre csak nyíltak az adventi kalendáriumok kis ablakai, napról napra közeledett az idei utolsó csengőszó az iskola falai között. Ez az apró, de annál jelentőségteljesebb hang pedig a téli szünidő kezdetét jelezte, és egyben azt, hogy a karácsonyi ünnepek küszöbéhez érkeztünk.
Ám az első ablak kinyitása és az iskolacsengő utolsó zengésének elhalkulása között számos derűs és családias program és esemény tette színesebbé az ünnepi készülődést a Vörösmartyban.
Szerencsére a Mikulás idén is megkapta a repülési engedélyt, így gond nélkül útba ejthette iskolánkat. Az épület lapos tetős kialakítása nagy mértékben megkönnyítette a szánjával való parkolást, amiért külön köszönetet mondott. A tovasuhanó kilenc lóerős (pontosabban: rénszarvaserős) jármű fuvallatának meghittsége azonban még hosszú időre velünk maradt, megalapozva a karácsonyvárás izgalmas és jóleső hangulatát.
Ittjártakor a Mikulás sokat mesélt a nála munkálkodó szorgos manókról. Ezen felbuzdulva úgy döntöttünk, mi is aktivizáljuk iskolánk dolgos manóit, és fontos feladatokkal bíztuk meg őket, amelyek tovább fokozták az ünnepi atmoszférát.
Elsőként azt a küldetést kapták, hogy az iskolai karácsonyi vásáron árusítsák portékáikat, illetve kézműves termékeiket, melyekkel örömet szerezhetnek másoknak. A következő bevetés során az énekeskedvű és táncoslábú manóinkat vetettük be, akik sokszínű, meghitt és szórakoztató produkcióikkal varázsolták át aulánkat egy igazi karácsonyi műsor színterévé. Az idei missziókat sikeresen teljesítette manócsapatunk minden tagja, reméljük, a Mikulás büszke lesz ránk.