Nagy várakozással készültem a 2012. évi Kötélugró Világbajnokságra, melyet Floridában rendezett meg a sportág világszövetsége (FISAC-IRSF) 2012.07.30.-2012.08.08. között.
Nyáron gyakran megnéztem Észak-Amerika térképén, a legdélibb államot, ahol szubtrópusi éghajlat és szinte egész évben nyár van. Megkerestem a helyszínt, Tampát is, mely Florida nyugati partján fekszik és az állam harmadik legnagyobb városa, több mint 2.5 millió lakossal, hatalmas hajókikötővel, repülőtérrel, egyetemekkel, és toronyházakkal. Tampa nevezetessége még egy óriási élménypark és állatkert is melyet „Bush Garden"-nek neveznek hajmeresztő hullámvasutakkal és annyi látványossággal, hogy a belépő jegy is két napig érvényes.
8 éves koromban kezdtem az ugrókötelezést Nóra néninél az iskolai sportkörben. Rendszeresen részt veszek a területi és országos bajnokságokon. 2012-ben négyszeres magyar bajnokként indultam a tavaszi VB válogató versenyeken korosztályomban. Március közepén került kihirdetésre, hogy a magyar válogatott „junior/12-14 év/" korcsoportos tagjaként Molnár Gábor (felnőtt-) csapattársammal együtt részt vehetünk az amerikai világversenyen.
Számos szervezési és előkészítő munka előzte meg a versenyt, melyet Édesanyám és a Magyar Ugrókötél Szövetség koordinált. Én rendszeresen edzettem, fejlesztettem az állóképességem, a gyorserő kifejtést, valamint az akrobatikus elemeket tökéletesítettem egyéni gyakorlatomban. Ebben a sportágban az elérhető pontszámot a gyakorlatba épített elemek nehézségi foka és a látványos kivitelezés együttesen alkotják.
A nyári szünetben a népszerű mórahalmi csapat versenyzőivel együtt készültem, ahol sok tanácsot technikai és szakmai irányítást kaptam. Szinte mindennap edzettünk és sokat tanultam, fejlődtem.
Elérkezett az utazás napja, július 29.-e. Az egri csapattársakkal utaztunk ki együtt délelőtti indulással Budapest-Párizs; Párizs-Ditroit; Ditroit-Tampa útvonalon két átszállással. Ottani idő szerint 23 órakor érkeztünk meg Tampába, ahol a szervezők egyik képviselője várt bennünket. Az első éjszakát egy panzióban töltöttük és másnap utaztunk a verseny helyszínére, a Dél-Floridai Egyetem területére. Az Egyetem olyan nagy területen működött és annyi karral rendelkezett, hogy négy útvonalon saját buszjárattal lehetett közlekedni az épületei között, és a belváros felé.
Július 30.- a regisztrálás és a megnyitó napja volt. Megkaptuk a verseny programkönyvét, (résztvevők, helyszínek, időpontok stb.) elfoglaltuk a Kollégiumi szobákat, megnéztük az Étkezőt, a Sportcsarnokot és az edzőtermeket. 5 kontinens 21 ország több mint 1200 résztvevője képviselte magát a világversenyen.
Július 31- Augusztus 1. Megragadtam minden lehetőséget, hogy inkább gyakoroljak az edzőteremben, mint sem izguljak az arénában a versenytársakat figyelve. Anyukám igyekezett segíteni, hogy leküzdjem a lámpalázam. Így megismerkedtem az edzőteremben a honkongi, koreai, ausztrál és más nemzetiségű versenyzőkkel is. Gyakorolhattam az angolt is egy kicsit és mutattunk egymásnak érdekes elemeket, technikákat is. Személyesen találkoztam az edzőteremben Luke Boon-nal is, a 2010. évi ausztrál felnőtt világbajnokkal, aki biztatott és meg is dicsért, majd egy közös képet is készítettünk.
Augusztus 2. Az egyköteles egyéni junior verseny napja
A (30 mp-es) gyorsasági és az (180mp-es) állóképességi futások 8 pályán zajlottak párhuzamosan. Az eredményeket hatalmas kivetítőn követhették a nézők. Az amerikai sport televízió élőközvetítésben sugározta a versenyt, így itthon is lehetett nézni a közvetítést a televízió honlapján. Gyorsan zajlottak az események, nagyon jól szervezett volt a verseny. Jól esett, hogy a magyar csapattársaim és a kísérők a lelátóról hangosan szurkoltak nekem. Úgy emlékszem, hogy az egyéni gyakorlatom előtti percekben, már csak a zene ütemét hallottam a fejemben és láttam magam előtt, ahogyan végrehajtom az elemsorokat. Ekkor meghallottam a nevem és Detti néni utolsó tanácsaival felkísért a pálya szélére. Nem tudom felidézni a szavait, csak arra a nyugalomra emlékszem, ahogyan beszélt hozzám, és ez átragadt rám is, már nem izgultam, csak koncentráltam. Két kisebb hibát vétettem, amelyekre jól emlékszem, de igyekeztem gyorsan kijavítani ezeket. A szabadon választott gyakorlatom közben többször vastapssal jutalmaztak a nézők és hallottam a magyarok lelkes, hangos biztatását. Detti néni elégedetten mosolygott és nagyon megdicsért. Mindketten tudtuk, hogy egy értékes akrobatikus elemet kicseréltem egy, az edzőteremben tanult új elemre, amibe ráadásul még hiba is csúszott. Éreztem, hogy hibáztam, de Ő ezt csak késő délután kérte számon. Anyukám folyamatosan követte a versenytársak pontértékelését is, így jelezte, hogy az első 10-ben biztosan benne vagyok. Este 7 órakor kezdődött az eredményhirdetés. A versenyzők nemzetenként felsorakoztak, majd ünnepélyes megnyitó után megkezdődött a junior bajnokság eredményhirdetése. Minden versenyszámban külön hirdettek eredményt. Az összesített eredményt is a 6. helyezéstől hirdették ki. A szabadon választott gyakorlatommal 3. (bronzérmet) összesített eredményben pedig 6. helyet szereztem. Mindenki gratulált és én nagyon boldog voltam, hogy felállhattam erre a nagy dobogóra.
Augusztus 3- 6. A megérdemelt pihenés
Tampában a verseny helyszínén két nap technikai szünet volt, így a külföldi és hazai társaink is pihenéssel töltötték a következő napokat a felnőtt világverseny előtt. Mi édesanyámmal elutaztunk West Palmba vonattal, ahol egy régi kedves barátnője várt bennünket, a közeli Port St. Luise-ból. Fantasztikus városnézéssel, óceáni fürdőzéssel és sok-sok élménnyel pihenéssel telt a 3 napos vendégeskedésünk. Amikor visszatértünk Tampába, a pihenésünk 4. napján a mórahalmi csapattal ellátogattunk a Tampa öböl (Mexikói öbölnél) legszebb fürdőhelyére Clearwater-be, melyet Florida legtisztább vizű part szakaszaként emlegetnek. A strand bejáratánál delfin szobor park fogadja a látogatót, mert a delfinek ezen a szakaszon rendszeresen kijönnek a partra. Először azt hittem, ez csak szóbeszéd, amikor egyszer csak fürdőzés közben megjelent egy igazi delfin 50-60 m-re a bóják mögött és hatalmas boldog felugrásokkal üdvözölt bennünket. Sajnos mire én felvehettem volna a produkcióját el is tünt.
Augusztus 7. Felnőtt világverseny
Szurkoltunk a magyar válogatott minden tagjának és nagyon büszkék voltunk az eredményeikre. Lajos Vanda 1. Bánhegyi Hanna 2. helyezésére, és a csapatversenyekben szerzett összes éremre és regisztrált helyezésre. Gábor csapattársam nagyon erős mezőnyben szabadon választott gyakorlatával 30. helyezést ért el. Este ünnepélyes gálaműsorral készültek az egyes nemzetek, mellyel a világverseny véget ért. Kihirdették, hogy a 2014. évi Világbajnokság Honkongba kerül megrendezésre, melynek valamennyi ázsiai csapat nagyon-nagyon örült.
Augusztus 8. Tábor
8-10 fős különböző nemzetiségű és életkorú csoportokat alkottunk és egy ugróköteles team-vezetőt jelöltek ki hozzánk. Tőle tanult a csoport új vagy egyedi elemeket, melyeket a begyakorlást követően be kellett mutatnunk a többieknek. Sokat tanultunk egymástól és sportbarátságokat kötöttünk. Kitűzőket, pólókat, karkötőket, kabalákat cseréltünk egymással. Mindannyian bízunk abban, hogy két év múlva újra találkozhatunk!!!!! Ezen a napon medencés, disco partis búcsúest volt kicsiknek és nagyoknak is. Mi is éjfél után feküdtünk csak le.
Augusztus 9.-10. Hazautazás
9.-én délután indult a repülőgépünk, a már megszokott útvonalon, ahogyan érkeztünk. Összepakoltunk, megebédeltünk és kimentünk a repülőtérre. Fáradt és jóleső érzéssel utaztam haza. Már egyáltalán nem szorongtam az Atlanti óceán felett töltött órákban sem, igaz ezt nagyrészt átaludtam, hiszen éjszaka volt. A 6 óra időeltolódás most hozzáadódott a „reggeli" ébredésünkhöz, hiszen Párizsban mikor leszálltunk, már déli 12 óra volt. Este érkeztünk Budapestre, ahol Apukám és a családtagjaim vártak ránk és gratuláltak nekem. Nagyon büszkék voltak ránk, mert ők is látták a sporttelevízió élőközvetítését a versenyről, így interneten keresztül velünk voltak és folyamatosan szurkoltak értünk.
Köszönöm az Iskolámnak, és minden támogatómnak, akik segítettek és lehetővé tették, hogy részt vegyek a világversenyen. Külön köszönöm edzőim, Molnár Gábor, Martyin Lászlóné (Detti néni) Farkas Csamangó Petra és Farkas Csamangó Dalma fáradtságos szakmai munkáját, akikkel felkészültem, és valóra válthattam egy nagy álmom.
Benák Armand
Vörösmarty Mihály Általános Iskola 6.b
