Tóth Istvánné Ildikó, intézményünk iskolatitkára életének egy fontos mérföldkövéhez érkezett, hisz szeptembertől már a jól megérdemelt nyugdíjas éveit kezdheti meg.
Ildikó az intézmény valamennyi dolgozójával napi munkakapcsolatban volt, mindenkihez segítőkészen viszonyult. Irodájának ajtaja állandóan nyitva állt, bátran számíthattunk segítségére, mosolyára, megnyugtató hangjára. A feladataidat pontosan, odaadóan, a legjobb tudása szerint végezte. Ha adatokra, számokra volt szükség, a precízen vezetett táblázatai alapján mindig tudott segíteni.
Nógrádi Lívia, iskolánk pedagógiai asszisztensének versével köszöntük meg a több évtizedes odaadó, önzetlen, segítőkész munkáját, és ezúton is kívánunk Neki jó egészségben eltöltött, nyugodt, békés, örömteli nyugdíjas éveket!
Búcsúzóul…
31 évvel ezelőtt
dolgozni jött egy hölgy
szorgalommal és akarással tele.
Mindenki tudta: neki itt a helye.
S ha e falak megszólalni, mesélni tudnának,
róla bizony sok jót és szépet mondanának:
hogy keze alatt a munka csak úgy égett,
hogy mindig, mindenkit szeretettel féltett,
hogy munkájában kiválóan helytállt,
hogy a feladatot kereste, nem a lazsát,
hogy hangos szava senkihez sosem volt,
hogy gyerekhez, felnőtthöz mily’ kedvesen szólt.
S most lezárul egy korszak, egy fejezet véget ér
az élet könyvében, hogy egy másik vegye kezdetét.
Fénymásolás, iktatás, gépelés, rendszerezés
helyét váltja a jól megérdemelt pihenés.
Vár a család és az unoka kényeztetés,
a játszótér, a nyugalom, kis sütés-főzés,
kiadós alvás, olvasgatás, néha visszaemlékezés,
melyben lesz öröm, nehézség és talán nevetés.
Mi pedig mit tehetünk… elfogadjuk, hogy letennéd már a munkát,
de szépen kérünk: Ne feledd a sok-sok kollégát,
akik majd az újaknak jó szívvel mesélik,
hogy volt egyszer nekünk egy Tóthné Ildink,
ki példaértékű iskolatitkár volt minekünk,
kire mindig mosollyal és örömmel emlékezünk.
S ennyi sor után mondjuk ki a lényeget:
Kívánunk boldog nyugdíjas éveket!
S ha egy kicsit hiányoznánk vagy unatkoznál,
A Vörösmarty Iskola mindig tárt karokkal vár!