Iskolánk rajzszakos pedagógusa, Fekete Miklós tanár úr a DÉMÁSZ Galériában rendezett XXVII. Szegedi Rajzpedagógus Tárlaton két festménnyel elnyerte a Pedagógusok Szakszervezete Szegedi Járási Szervezet díját.
A tanár úr augusztusban egyéni kiállításra készül: Csíkszeredán, a Megyeházán 30-40 olajfestménye lesz megtekinthető.
Az alábbiakban Nagy-Pál Máté 8.a osztályos tanulónk Fekete Miklós művésztanárunkkal készült interjúja olvasható.
– Mi irányította ebbe az irányba?
– Gyermekkoromban sokat rajzoltam, festettem, nem kellett senki noszogasson. Képzőművész nem volt a családban, de még a rokonságban sem. Középiskolás koromban, a 11. osztályban döntöttem el, hogy festő szeretnék lenni. Ezekben az években egy rajztanár segített készülni a felvételire. Ő maga is művészember volt. Érettségi után az első felvételim nem sikerült, aztán a katonaság következett. Végül a negyedik nekifutásra vettek fel a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskola festészet szakára. Akkor szakonként csak 5-5 embert vettek fel.
– Mikor és hol volt az első kiállítása?
– Az első kiállításom 22 évesen, 1982-ben volt a Csíkszeredai Megyei Múzeumban.
– Mi a stílusirányzata?
– A pályám kezdetén többféle látásmódot kipróbáltam (például realista, impresszionista, szürrealista, kubista), de később ezektől eltávolodtam és fokozatosan megtaláltam a saját stílusomat, amely mostanában az absztrakcióhoz áll a legközelebb.
– Melyik kiállításra a legbüszkébb?
– Nehéz lenne választani. Az első kiállításomra Szegeden 1993-ban került sor, a Horváth Mihály utcai Képtárban. Emellett fontosnak tartom, hogy az elmúlt években Franciaországban tíz kiállításom volt. Franciaországban többek között Párizsban, Lyonban, Poitiers-ban voltak kiállításaim.
– Alkot-e más művészeti ágban?
– Grafikával is foglalkoztam, de az utóbbi időkben csak olajjal festek.
– Mióta tanít?
– 1990-ben kezdtem a tanítást a csíkszeredai Nagy István Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolában.
– Mit ajánl azoknak, akik el szeretnék kezdeni ezt a pályát?
– Rajzoljanak, fessenek minél többet természet, vagyis látvány után : tárgyakat, emberi alakot, tájat, gyakorlatilag bármit. Csak így lehet formakultúrára szert tenni. És szükség van sok türelemre és elmélyülésre.
– Mit szeretne még?
– Elsősorban azt kívánom, hogy több időm legyen festeni, mert az idővel mindig gond van. És ha jó képek születnek és elegendő számban, akkor jöhetnek újabb kiállítások.
– Mi a motivációja?
– Mindig egy belső késztetés sarkall tovább, hogy a bennem megszülető képeket életre tudjam hívni. Ez egy nagy kaland.