Élménybeszámoló a KÖTÉLUGRÓ diákolimpia Országos Döntőjéről BENÁK ARMAND 5. b osztályos tanulónktól
2012. április 21. Nagykanizsa
Nagy várakozással indultunk el péntek délután (2012. április 20.) az Országos Kötélugró Diákolimpiára Molnár Gábor versenyzőtársammal és Anyukámmal együtt Nagykanizsára. Szép időnk volt, így jól haladtunk az autópályán, és kora este megérkeztünk szálláshelyünkre: a Cserháti Sándor Szakközépiskola Kollégiumába.
Elintéztük a nevezési és igazolási feladatokat, majd kaptunk egy hétvégi programcsomagot, melyben az összes nevező szerepelt és már a versenyidőpontokat is megtervezték. Örültünk, hogy a Russay Olivér Stadion, a másnapi verseny helyszíne, közvetlenül a mellettünk levő épület, így nem kellett másnap korán felkelnünk.
Mivel vacsorával nem vártak, így bementünk a belvárosba és kicsit megismertük Nagykanizsát is. Mikor visszatértünk a Kollégiumba már az ismerős szolnoki és maklári csapatok is megérkeztek, akiket üdvözöltünk.
Gyorsan elérkezett a szombati nagy nap. A megyei csapatok bevonulását az ünnepélyes megnyitó, majd a himnusz követte. Mi a mórahalmi, szentesi és pusztamérgesi csapattal képviseltük Csongrád megyét.
A gyorsasági versenyek 8 pályán kezdődtek meg. Sajnos a korai rajt-indulásommal 5 pontot veszítettem, így ebben a versenyszámban Gáborral együtt ezüstérmesek lettünk. Az egyéni versenyszámom éreztem, hogy nagy sikert aratott, mert nagy tapsot és sok biztató hangot hallottam közben. Úgy emlékszem, hogy hibát sem vétettem!
Ebéd után, Gáborért izgultunk sokat, mert Ő este 7 óra körül mutathatta be az egyéni gyakorlatát. Ekkor már mindenki tűkön ült, és a nagyok is fáradtak voltak. Ő is nagyon színvonalasan szerepelt. Nagyon nehéz ellenfelek között szerzett ezüst és bronzérmet is.
A versenyen természetesen a csongrád megyei barátainknak is szurkoltunk, és ők is nekünk. Boldog vagyok, hogy a korcsoportomban 2012. évben is címvédő lehettem!
Láttam, hogy Gábor és Anyukám is meghatódva néztek rám a dobó tetején, amikor megszólalt az Ugrókötelesek híres „Stand up" indulója és a versenyzők is felállva tapsoltak nekünk. A verseny zárása után nagyon fáradtan, de büszkén indultunk el haza Szegedre. Remélem, hogy Nóra néni, Klári néni, Irénke néni és a többi Tanár néni és Tanár bácsi, az iskolatársaim és főként az osztálytársaim és barátaim is büszkék most rám. Köszönöm, hogy jól szurkoltatok!!!