Szegedi Vörösmarty Mihály Általános Iskola

Petőfi menő!

A Petőfi-bicentenárium ünnepségeihez csatlakozva hirdették meg a Petőfi menő! alkotóversenyt dél-alföldi iskoláknak, Békés, Csongrád-Csanád és Bács-Kiskun vármegyében. A május 19-i elődöntő után nagy izgalommal készültünk a június 2-án tartott döntőre.

Mindenki lehet Petőfi! címmel versírásra biztatták a gyermekeket, valamint Válasszunk magunknak csillagot! animációs film készítésére, Petőfi Sándor: Négyökrös szekér című költeménye alapján.

Iskolánk tanulói: Kőrffy Olívia, Kövesi Boglárka, Szatmári István Kevin és Vörös Ábel 7.b osztályos tanulók verset írtak, Fintor Tas és Hercegfalvi Emil 7.b osztályos tanulók animációt készítettek. Nem is akárhogyan!

A zsűri hosszas tanácskozás után, minden döntőbe érkező pályaműre kitérő, nagyon részletes, mély értékelést adott. Vörös Ábel Tiszán volt… című versét a legjobbnak ítélte, I. helyezést kapott. Kiemelték a személyes kötődés megjelenését a versben, a kiváló megfigyelőképességet, amely az igazi költő egyik legfőbb kincse. Azt, hogy az érzés, ami a mű születésekor a szerző lelkét átjárta, egyértelműen éreztette hatását, átjött az olvasók felé. A petőfis verskezdetet, a stílust, majd a parafrázisszerű befejezést mind a vers értékei közé sorolták.

Kőrffy Olívia 3. helyezést ért el Petőfi menő című alkotásával! A költő életútját, nagyságát, halhatatlanságát bemutató vers rengeteg háttér-információ tudását feltételezte, amit a zsűri sokra értékelt. Dicsérettel illette Olíviát azért is, amiért stílusában, szóhasználatában nagyon jól választott, a vers leíró részeiben gyönyörű képeket varázsolt elénk, mindezt remek rímekbe szedve. A vers előadásában is kiemelkedő volt.

Döntőbe jutott még Kövesi Boglárka: Felejtés és Szatmári István Kevin: A szerelem című munkája is. A kamaszokat leginkább foglalkoztató érzések szabályos sorokba, versszerkezetbe foglalva jelentek meg Bogi munkájában. Kevin verséből az örök és a modern ellentétének megjelenítését emelte ki a szakmai zsűri, sok egyéb érdem mellett.

Az animációs kategóriában Fintor Tas nyerte el az I. helyezést! A gyönyörűen megrajzolt, festett háttér, a négy képkockából összeálló mozgókép nagyon koncentrált, igényes munkáról árulkodik. Többletinformációt is hordoz, miszerint Tas a négyökrös szekérre Petőfi életét meghatározó szimbolikus alakokat is odaképzelt. Felismerhető a szerelmet képviselő Szendrey Júlia, a barátságot képviselő Arany János és a forradalmiságot képviselő Táncsics Mihály arca is.

Hercegfalvi Emil kisfilmje a 3. helyezést érte el! A csillagos ég ábrázolása, ami uralkodó kép a versben is, Emil munkájában kiemelkedő. Ő erre tette a hangsúlyt. Ezt az arányok megjelenítésével tudta kiválóan érzékeltetni, éreztetni. Zenei aláfestéssel animációja hangulatát is fokozta. „ Szívesen néztük volna tovább” – jegyezte meg értékelésében a zsűri.

Minden díjazottat, pályázót arra biztattak, hogy ne hagyják abba, folytassák ilyen irányú tevékenységüket. Hisz olyan jó néha megmutatni érzéseinket, gondolatainkat más módon is, például zenével, verssel vagy filmmel.

A verseny hangulatát fokozta, hogy kellemes vendéglátásban és kiváló műsorban volt részünk. A zsűri értékelését megelőzően az Öreghegyi Bodza Citerazenekar műsora, majd a délvidéki Tornyosi Ady Endre Művelődési Egyesület tamburazenekarának műsora oldotta a bennünk lévő izgalmat.

Köszönjük a szervezők munkáját!

Tanulóinknak pedig nagyon sok szeretettel gratulálunk, további sok sikert kívánunk, hisz MINDENKI LEHET PETŐFI! PETŐFI MENŐ!

Bánáthy Jánosné
felkészítő tanár

Vörös Ábel: Tiszán volt…

Tiszánál megállék,

Tatára gondolék.

Csillogó vizében,

Két szemét látom én.


Tatámat látom,

Ki engem rég elhagyott,

Mikor pecáztunk együtt, itt a parton,

Minden percét visszavágyom.


Emlékszem, igen emlékszem a sok régi emlékre:

Papucsod mikor a víz elvitte,

Mikor botom tört ponty által,

Ó, mikor haltáppal etettük a kacsákat…


Olyan kár, hogy csak emlék vagy már,

Olyan kár, hogy oly rég elhagytál.

Istenem, miért kellett elvenned tőlem?

Mióta ezt tetted,

Lelkem nem akar szeretni téged.


Minden nap eszembe juttatod és fáj,

Hogy bele kell törődni, hogy nincs már.

Istenem! Miért kellett…

Szeretett Tatámat elvenned tőlem?

Kőrffy Olívia Kitti: Petőfi menő

Itt született ő ezen a tájon

200 éve a magyar rónaságon.

Petrovics volt ő, az apja után,

Hrúz Mária szülte az év első napján.


Rövid élet volt az övé, mely

tartalmában 100 évvel is felér.

Tanult latint, németet,

de magyarul írt gyönyörű verseket.


Írt ő Tiszárul, az Alföld nagy folyójárul,

mely méltósággal folyt erdőn, mezőn, réten át és túl.

A természetről oly szépen szavalt ő,

minden sora bámulatba ejtő.


Szavakkal festett élethű tájat,

mit olvasva bárki maga előtt láthat.

Színészet, költészet mindkettő éltette,

tenger sok verse halhatatlanná tette.

Kövesi Boglárka Gréta: Felejtés

Őszintének lenni nehéz,

Nincs már annyi remény.

Borús napok jönnek felénk,

Elég nyomasztó az emlék.


Annyit kérek, hogy mosolyogj rám,

Nélküled a szívem olyan üres már.

Te töltötted be napomat,

Veled elfelejtettem minden bánatomat.


Szívem téged sosem felejt el,

Félek, holnap már mással leszel.

Nem kellett volna elengedjem,

Mosolyod soha nem felejtem.


Te voltál az egyetlen,

Mégis el kellett engednem.

Átírhatom a múltat vagy a jövőt,

De könnyebb, ha csak beletörődsz.

Szatmári István Kevin: A Szerelem

A szerelem?

Szenvedély és láng közös gyümölcse.

Szívben égő tűz, mely millió szikrával fűt.

Ó, Szerelem!

Milyen édes, mégis oly heves,

Mélyre taszíthat vagy felemelhet.

Lehet áldás, lehet átkunk,

De bizton felforgatja világunk.

Reményt ad és egésszé tesz,

Égő érzéssel körül vesz,

Az élet legnagyobb ajándéka,

Megéri minden pillanata.

Ragadjuk meg, ápoljuk a szerelmet,

Mert, ha majd mindennek vége,

A szerelem az, minek elkísér emléke.