Szegedi Vörösmarty Mihály Általános Iskola

Élménybeszámoló a 2014. március 22-én megrendezett versenyről

Résztvevők:

  • Mészáros Bence 7/b
  • Maczelka Viktória 7/b
  • Mészáros Orsolya 6/b
  • Vas Virág 5/b

A csapat

 

A verseny

2014. március 21-én délután indultunk el Nagykanizsára, ahol két egyéni és egy formációs versenyszámban képviseltük az iskolát. Egyéni gyakorlatokban Mészáros Bence és Maczelka Viktória, formációs gyakorlatban Mészáros Bence, Maczelka Viktória, Mészáros Orsolya és Vas Virág tanulók versenyeztek.

Hat órát utaztunk busszal, mely nagyon fárasztó volt, de a versenyzés izgalma elviselhetővé tette. Este 9.30 órakor sikerült elfoglalni a szállást, gyors pakolás, fürdés után alvás várt mindenkire, mert másnap korán kezdődött a verseny.

Szombaton már 7.00 órakor kezdtük a bemelegítést a gyorsasági versenyekre, amely a megnyitó után el is kezdődött.

A 30 másodperces futás 6 pályán folyt, így gyorsan Vikire került a sor, aki új egyéni rekordot futott 79 lépéssel. Pár percen múlva Bence következett, ő 74-et futott.

A következő versenyszám a formációs 4×30 másodperces futás volt. A csapat – eddigi legjobb eredményeként – 281 lépést futott.

Ezután számunkra egy hosszabb szünet következett, amikor a kisebbektől egyéni szabadon választott gyakorlatokat (110 gyakorlat) nézhettük meg.

14.00 órakor kezdődtek el a formációs gyakorlatok. A kilenc korcsoportunkban lévő gyakorlat közül mi mutattuk be harmadikként a gyakorlatunkat, örömmel jöttünk le a pályáról, mert úgy éreztük, jól sikerült.

Ezután a gyorsasági verseny eredményhirdetése következett. Először egyéniben hirdettek eredményt, Viki a 21 versenyző közül a 3. helyen végzett, Bence pedig 4. lett. Az első örömöt még meg sem élhettük igazán, mert a formációs gyakorlat eredményhirdetése következett, és most mind a négyen a dobogó 3. fokára léphettünk.

17.00 óra után folytatódott a verseny az egyéni szabadon választott gyakorlatok bemutatásával. Vikire 18.00 óra körül került sor, akinek a megyei verseny után még nehezített gyakorlatot vállaltunk, melyet tökéletesen mutatott be. 17.30 óra körül Bence került az egyéni gyakorlatával sorba, akinek a megyei verseny után teljesen új gyakorlatot tettünk össze, melyet nagyon szépen hajtott végre. Ezek után már lehetett lazítani és élvezni a többiek versenyét.

 

Az eredményhirdetés

Az eredményhirdetés 21.00 óra után kezdődött el. Először az egyéni gyakorlat eredményét hirdették ki, Viki a gyakorlatával elérte a legjobb eredményt, a dobogó legfelső fokára állhatott, Bence pedig az előkelő 4. helyezést érte el.

A formációs gyakorlat eredményhirdetésén reménykedtünk a dobogóban. A 3. helyre nem minket szólítottak, nagyon izgultunk vajon az első két hely valamelyike a miénk lesz-e?

Nem kellett sokáig várnunk, mert a formációs szabadon választott gyakorlattal a 2. helyen végeztünk.

Ezek után következett az összetett eredményhirdetés. Viki eredményét tudtuk meg először, ő a IV.B. kategóriában a 21 versenyző közül összetett versenyszámban az 1. helyen végzett. Bencét – mivel a IV.B. fiú kategóriában kevesen voltak – összevonták a IV.A. fiú kategória versenyzőivel. Neki sikerült az előkelő 4. helyen végezni. Formációs versenyszámba a IV. korcsoportban a kilenc csapat közül az összetett 3. helyezést értük el, így mindenki éremmel a nyakában fejezte be a versenyt.

23.00 óra is elmúlt már, mire visszaértünk a szállásra, és megehettük a megérdemelt, de kihűlt pizzánkat, majd az egész napos pörgés és ugrálás után végre – éjfél is elmúlt már – mosollyal az arcunkon feküdtünk le aludni.

 

A hazaút

Azt nem gondoltuk, hogy az izgalmak csak ezután következnek. Vasárnap reggel 7.30 kor indult a busz Szegedre, csakhogy nélkülünk. A szállás egy hat emeletes kollégiumban volt, és ahogy beszálltunk a liftbe, az a 4. emeleten megállt. Hiába nyomtuk a vészcsengőt, fél óráig senki nem jött segítségünkre. Jobb ötlet híján felhívtuk a segélyhívó számát, akik meghallgattak bennünket, és megígérték, hogy értesítik a rendőrséget. Szerencsére nem estünk pánikba, és Bence erejét kihasználva sikerült szétfeszíteni annyira a lift ajtaját a rendőrség segítségével, hogy kimeneküljünk a lift fogságából.

Most már csak azt lenne jó tudni, hogyan jutunk haza?

Gyorsan körbetelefonáltuk a szülőket, és Virág apukája talált egy buszjáratot, így – kicsit később, mint az eredeti tervben szerepelt, de egészségben – 15.30 órakor Szegedre érkeztünk.

Mindent egybevéve jól éreztük magunkat, rengeteg tapasztalattal, élménnyel, sok új barátsággal és csillogó éremmel a nyakunkba értünk haza.