Minden évben a versekkel díszbe öltöztetjük lelkünket: szavalunk, verseket olvasunk, kedvenc költeményeinkkel szavalóversenyre készülünk.
De a VÖRÖSMARTYBAN is születnek versek!
Költőpalántáink versíróversenyeken vesznek részt.
Miért szeretjük a verseket?
Mert kifejezi mindazt, amit megélünk, érzünk; emlékezetet, segít, vigasztal, örömet ad, akárcsak egy jóbarát.
Vörösmartys költőpalántáink, Prajda Alex, Szloboda László 6.b és Vörös Ábel 5.b osztályos tanulók verseit idézzük a költészet napja alkalmából.
Gáspár Andrea
Prajda Alex Martin: A telefon
Miért van az, hogy az utcán,
Mindenki kezében a telefonja?
Ez már sűrűbben van,
Mint hogy a pók a sarkot telefonja.
Lép egyet vagy kettőt,
És már belerokkan.
Ugrik hármat, négyet, és a térde roppan.
És megsüketül attól, hogy a szíve dobban.
A telefon a kezében.
Csak az jár az eszében,
Hogy van-e nete éppen.
Ha igen, a Facebookba belépjen.
Olyan rég volt kint,
Hogy nem tudja, mi a levegő.
De ez nem is csoda,
Hisz több éve telefonfüggő.
Szloboda László Rómeó: A Föld
Ha útra kelsz, bohócra lelsz,
Van egy célod, soha ne add fel.
Mindig van valaki, akit átölelsz,
Bárhol, bármikor valamit teszel.
Ha kinézel az ablakon, csodára lelsz,
Naplemente megnyugtató érzés.
Nem jó az, ha valamit szégyellsz,
Ha nem szégyelled, jó útra térsz.
Mennyi mindent teremtett a Föld,
S mi napról napra tönkretesszük.
A bokor, fa már nem igazán zöld,
Mindig is a Föld termését esszük.
Vörös Ábel: Ki vagyok…?
Kalapban járok, hajóban utazom,
be vagyok zárva, unom már nagyon!
Mégis kimegyek, de nyolckor bemegyek.
Találd ki, ki vagyok!
Ha azt mondom piros kalap, akkor már tudod,
ha még nem tudod, akkor gratulálok!