Hová tűnt a jókedv?

…tette fel a kérdést csütörtökön, szeptember 28-án délelőtt a király iskolánk aulájában összegyűlt gyermekseregnek.

Két pedagógus (Bánáthy Jánosné és Mráz Fruzsina) együttműködéséből, ötletéből született meg a mesejáték, mely komolyzenei és népzenei betétekkel tarkítva örvendeztette és szórakoztatta kicsiket és nagyokat. A magyar népmese napja és a zene világnapja különleges köntösbe öltöztetve, egymással karöltve jelent meg ezen a napon.

Két környező óvoda: a Baross László Utcai Óvoda és a Vedres Utcai Óvoda iskolánkkal való jó kapcsolata már hosszú évek óta összeköti a három intézményt. Minden olyan rendezvényünkre invitáljuk és szívesen látjuk a kicsiket, ahol tágra nyithatjuk az iskola kapuit, ahol bepillantást nyerhetnek iskolánk életébe, megmutathatjuk oktatáson kívüli programjainkat is. Így volt ez most is. Erre az alkalomra is meghívtuk a kis óvodásokat, vegyenek részt, tekintsék meg műsorunkat, ünnepeljünk közösen. 70 gyermek és az őket vezető, kísérő óvó nénik – akiknek külön köszönjük a támogatást, az együttműködést, a lelkesedést – fogadták el meghívásunkat.

Megérkezésük első pillanatától kezdve a mese világába varázsoltuk őket. A bejáratnál a király fenséges üdvözletében volt részük. A kedves, okos udvari bolond helyükre tessékelte a kis vendégeket. Ezalatt iskolánk alsó tagozatos diákjai is elfoglalták helyüket az aulában. Nem akárhogyan! Közben Strauss: Imigyen szóla Zarathustra híres zenéje zengett az iskola hangszóróiból, dübörgött a falakon át, mely megadta a rendezvény hangulatának komolyságát is.

A király bevonulását Verdi: Aida Bevonulási induló dallamai kísérték, megfelelő pompával. S, hogy miért szomorkodott a színpadon a király miközben Karl Jenkins: Palladiója szólt halkan a háttérben? Mert eltűnt birodalmából a jókedv. Mindenképp szerette volna újra megtalálni és visszahozni azt országába. Természetesen az okos juhászlegény a segítségére sietett, és Folkfonics: Indulj el egy úton kísérőzene hangjaira nekieredt.

Ezalatt a színpad is igazi mesevilággá változott a háttérben. Ám fáradtságos útja közben megpihent és elszundított legényünk. Álma folyamán megelevenedett a mesevilág: a nézőtér feje felett szárnyaló sárkány üvöltésétől megrettent királylány érkezett a színpadra, ahol interaktív módon érdeklődött mesekezdetről, folytatásról, meseszereplőkről a közönség soraiban ülő gyerekektől.

Észrevétlenül tanulhattunk, okosodhattunk. Az emlegetett meseszereplők klasszikus és modern zenei kísérettel egymás után jelentek meg a színpadon: a cica Rossini: Macskaduett, a medve Csicseri és Borsó: Medvedal, a farkas Péter és a farkas, a nyuszi, a béka és a süni, a három jóbarát pedig a Legkisebb ugrifüles dallamára.

Természetesen a boszorka is megérkezett, aki nélkül kevés népmese született, és akiről kiderült, hogy ő sem volt mindig ilyen megkeseredett. Elmesélte, hogy régen sokat beszélgettek, meséltek az emberek, zenéltek, éneketek, táncoltak a birodalomban. Ahogy ezek eltűntek, úgy lett egyre sivárabb, szótlanabb, csendesebb, rosszkedvűbb az ország. Ő is ebbe keseredett, öregedett bele, ettől lett vén banya, boszorka.

Minderre felfigyelt a szunyókáló juhászlegény, aki el sem akarta hinni, hogy rájött a megoldásra: a mese és a zene a jókedv kulcsa! Örömében előkapta tarisznyájában porosodó furulyáját és a Magyar népmesék kísérő zenéjét kezdte játszani. A gyerekek vele ujjongtak, örültek, felismerték a zenét! A legény Havasi: Kultúrák hídja szimfónia dallamának kíséretében a király elé siettet, ahol elárulta a megoldást.

Az uralkodó rájött, hogy milyen igaza van a legénynek. A mese és a zene, ami meghozza az emberek jókedvét! Mindjárt megjutalmazta a juhászlegényt, neki adta lányát és a fele királyságát. Ahogy a mesék végén mindig lenni szokott, nagy ünneplést tartottak. Együtt szólt az ének: óvodások, iskolások, szereplők, óvó nénik, tanító nénik, tanító bácsik, kicsit és nagyok együtt énekelték a jól ismert dallamot: Tavaszi szél vizet áraszt…

Végül a nagy kavalkád: vendégek és vendéglátók együtt fotózkodtak a színpadon és annak lépcsőjén. Az óvodások apró ajándékot, figyelmességet is hazavihettek ennek a napnak emlékére.

És hogy hova bújt a jókedv? Jó kérdés. Az biztos, hogy itt, csütörtökön délelőtt minden résztvevő alsó tagozatos kisdiák, vendég, óvodás, szóval több száz gyermek együtt megtalálta!

Gratulálunk a szép szerepléshez!

Bánáthy Jánosné